Előzmény - nekem tényleg nincs sportmúltam

Sokan kérdeztetek az előzményekről...

2 évesen

Már kisbabának is nagy voltam.

Anyukám azt mondta, hogy 2 éves koromban olyan voltam, mint egy 4 éves.

Nem sportoltam sose, míg a két húgom jó alakú, sportoló volt. A kisebbik húgom versenyszerűen röplabdázott, a nagyobbik húgom 4 évesen kezdett szertornázni, végül egészen a verseny-aerobicig vitte, később oktató lett.

Irigykedve néztem rájuk, hogy én sose leszek olyan vékony és jó alakú, mint ők.

A tesi tanárom mindig krumpliszsáknak hívott. Egy normális bukfencet nem tudtam megcsinálni, lomhaként zuhantam a matracra. A kötélmászás nálam annyi volt, hogy megfogtam a kötelet és itt vége. A kislabda dobásom nulla, a 60 méteres futásom szinte séta volt.

Így éltem egészen addig, míg a húgommal nem kezdtem aerobicozni járni néha-néha. Segített elkezdeni futni. Persze az étkezésre sose figyeltem oda. Akkor 20-25 évvel ezelőtt még nem is foglalkoztatott. A napi kocogás és az esti aerobic órák is ritkultak, mert tiniként más dolgok foglalkoztattak. Sokkal jobb volt lógni a haverokkal és a barátnőkkel.

Semmiféle sportmúltam nincs, genetika nincs, anyukám, apukám és a nagyszüleim is cukorbetegek.
Szerencsére anyukám sok jó tanácsomat elfogadta, így ő nem jutott el a "szuriig". Apukám viszont nem tartja a diétát. Egyedül a cukros ételeket hagyja ki az étkezései során, de ez nagyon kevés egy cukorbetegnek. 

Nem csak azért kell sportolni, és tudatosan táplálkozni, hogy csinosak legyünk, hanem azért is, hogy nagyszülőként aktívan tudjunk részt venni unokáink életében. Nekem ez is a célom!

Az első komolyabb megmozdulásom valóban itt kezdődött.  Azóta pedig függő lettem.

Facebook oldalamra