Az úgy kezdődött, hogy az One Life Fitness Teamtől megkeresett engem Szabó Viktor még 2016-ban, hogy tudnánk-e együttműködni, esetleg, ha igény van rá, akkor egyes versenyzőknek adok tanácsot a diéta során. Természetesen, örömmel vállaltam ez tel. A csapatból Péntek Filoména keresett meg engem, hogy kísérjem végig a verseny felkészülését.

Most Filoménával készült riportomat olvashatjátok, út a versenyig címmel!

 

Hogy jött a gondolat, hogy versenyezz? Mikor kezdtél diétázni?
A verseny gondolta már nagyon régen foglalkoztatott, mivel mindig is sportoltam, de sose volt hozzá elég bátorságom hogy belevágjak-mondván, én úgy sem tudom megcsinálni a diétát, és a sok lemondás, amivel jár, felesleges kín, nincs időm… egyszóval rengeteg kifogásom volt, hogy miért ne kezdjek bele. A nagy vízválasztó a válásom után történt, mikor megismertem jelenlegi páromat, aki egy alapos fejmosás után motiválni kezdett, hogy igen is, amit szeretnék azért tenni kell, máshogy nem megy, és fejezzem be az álmodozást. Tegyek érte! 30 éves felnőtt nő vagyok, mire várok még?

Ifjúsági védőnő lévén a munkám 8 tól 4 ig tart, így az edzéseket is könnyen be tudtam iktatni a napi rutinomba. Kezdetben csak délután, majd az utolsó 6 hétben már munka előtt is jártam edzeni. A diétát októberben kezdtem. Elsőnek kiiktattam a kenyeret és a cukrot, és jelentősen csökkentettem az étel adagokat. A köretet zöldségre cseréltem, a tejet növényi tejre.

 
Mik voltak bukkanók, mi volt benne nehéz?

 

Ami számomra nehézséget okozott az az édesség elhagyása, mivel rettentő édesszájú vagyok . De szerencsére a neten rengeteg proteines süti recept található, így könnyen áthidaltam ezt a problémát. Szépen ment is le a súlyom, mikor elérkezett a pont, amitől mindenki retteg, megállt a fogyás. A heti 6 edzés és napi 30g ch mellett se történt változás. Ekkor találtam rá a One Life Fitness Tream-re, egy frissen alakult csapatra, akik versenyzők felkészítésével foglalkoznak. Szabó Viktor alapító révén jutottam el jelenlegi edzőmhöz Csiliga Renátához, aki segítségével átreformáltuk az edzéseimet és az étkezéseimet. Április közepétől már napi két edzésem volt, egy reggeli éhgyomri és egy délutáni súlyzós.

 

A kardiózás és a 0 ch bevitel mellett sikeresen beindult a fogyásom már 1 hét után. A kezdeti lendület viszont az alacsony ch bevitel és rengeteg edzés mellett kezdett alábbhagyni pár hét után. Rettentő fáradt voltam az utolsó 3 hétben. Szerencsére nagyon jó iskolákban dolgozom, és egy remek doktornővel, így sokat segítettek abban, hogy végig tudjam csinálni a diétát. Minden nehézség ellenére is csak a cél lebegett a szemem előtt: az, hogy igen is bajnok leszek, megcsinálom, mindig ezt akartam, nem adhatom fel. Ezeket mondogattam mindig magamban a reggeli taposás során, miközben már néha a sírás határán voltam a kimerültségtől. Ebben az időszakban rengeteget tanultam magamról. Anyukám szerencsére a főzésben segített, azaz minden nap megcsinálta a napi 1kg főtt csirkémet a fél kg brokkolival, hogy arra ne kelljen energiát fordítani.

 
Hogy élted meg a verseny előtti utolsó napokat? Milyen volt a életed első színpadra állása?

 
A verseny utolsó hetében már nagyon izgatott voltam, és minden nap nézegettem a tükörben magam -hogyan alakulok napról napra. Sajnos a sok edzéstől aludni nem nagyon tudtam, így volt időm átgondolni az elmúlt pár hónapot, és azt, hogy igen-én már bármire képes vagyok, illetve hogy mit fogok máshogy csinálni a következő versenyig.(május elején se volt még színpadképes formám)

A szerdai napot az egész diéta alatt nagyon vártam, ehetek. A pufirizs lett a legjobb barátom.

Május 20.-án Szombat reggel korán indultunk Tatabányára életem első versenyére. A gyors regisztráció után mentem is a sminkbe és a barnításra. Mindenki teljes extázisban volt, Reni az edzőm is, mivel ez volt az első verseny amin nem versenyző, hanem mint edző vett részt. Szépen töltögettem, de feküdni nem tudtam. Az öltözés során elszakadt a bikinim is- stressz a köbön, amit szerencsére Reni gyorsan orvosolt egy kis damil segítségével. Amikor az én kategóriám következett remegve álltam sorba és nézegettem az ellenfeleket. Annyira remegett a lábam, hogy alig tudtam állni rajta, de aztán szólítottak. És akkor minden eltűnt, az izgalom és az ellenfelek is. Csak én voltam és a fények. Leírhatatlan érzés volt, mikor 4x hívtak ki összevetésre, és láttam az edzőm és csoporttársaim arcát, hogyan szurkolnak és izgulnak értem. Csodálatosan éreztem magam, és igen, büszke voltam magamra. Arról nem is beszélve, hogy 16 lány közül jutottam a döntőbe, és sikerült a 6. helyet elérnem.

 
Az első versenyt követően két héttel újra színpadra álltál. Miben volt más a második versenyed, mint az első?

 

A második verseny 2 héttel az INBA után: felkészülésben ugyan úgy zajlott, mint az első a diétát és edzést illetőleg. De lelkileg már kicsit könnyebb volt, hiszen tudtam melyik nap milyen lesz, mit várhatok magamtól. A formám egyre jobb lett, sokkal nyugodtabb voltam a verseny előtti napokban is. A verseny Gönyűn a Krypta Trófea volt. Mikor megérkeztünk családias légkör fogadott minket. A szokásos smink és barnítás után végre úgy éreztem, hogy megérkeztem. Ezt az érzést sajnos máshogy nem tudom leírni. A színpad előtt Sági Anikó csoporttársam és most már bátran mondhatom, barátnőm segített mindenben. Ő jelenleg nem versenyzik, majd csak az őszi szezonban leszünk ellenfelek, ami feladja majd a leckét. Sikerült elhoznom a 2.helyet.

 


 
Ha szeretnéd, most megköszönheted név szerint mindenkinek a segítséget és a támogatást!

Összegezve a felkészülésem nem lett volna sikeres, ha nincs a One Life Fitness Team, Szabó Viktor, Csiliga Reni, Sebeők Saci, Sági Anikó és a párom, akinek ezt az utat köszönhetem. Persze a barátaimat se hagyhatom ki, akik minden nyavalygásomat végig hallgatták a felkészülésem során.

 

Végül elmondhatom, a versenyzés révén egy sokkal boldogabb és magabiztosabb ember lettem, és rájöttem, hogy semmi sem elérhetetlen. Csak kell egy olyan ember hozzá, aki előhozza a motivációt, és támogat a cél elérésében.